Az asszertív jogok listája egy vonalvezető lehet a békés önérvényesítésben, amely egyértelművé teszi a határokat: a kommunikációban, a mások életébe való beleszólásban egyaránt.
Sok nehézség, véleménykülönbség lenne feloldható az asszertív kommunikációs technikák ismeretében, melyekkel az egyén egyaránt figyel saját és a mások érdekeire, a cél pedig egy úgynevezett win-win (nyertes-nyertes) helyzet elérése. (tovább…)
A business coaching dolgozó anyáknak – miben más, mint általában az üzeti coaching folyamatok? Tapasztalataim alapján elsősorban abban, hogy a kiindulási helyzet pl. egyáltalán nem olyan idilli, mint a blogbejegyzéshez választott kiemelt kép.
Amióta dolgozó édesanyák jelentkeznek hozzám egyéni konzultációra, egyszer sem találkoztam szimplán a tényleges üzleti elakadásokkal. Egy egyedülálló nő vagy férfi meglehet valóban „csak” üzleti elakadásokkal küzd, amikor üzleti coachingra foglal időpontot.
Ám család mellett dolgozni nőként – más jellegű és nagyon összetett kihívásokat (is) jelent. Hogy milyen helyzetben vannak a hozzám forduló kliensek, erről írok a következőkben. (tovább…)
A hatékonyság home office-ban mindig sokkal nagyobb kihívás, mint amikor előre meghatározott időpontban megjelenünk előre meghatározott helyen és ott az előre meghatározott munkát végezzük.
Átbeszéltünk két fő területet, amin aztán elkezdtem dolgozni az ülések között. Ez volt a munka eredményességéhez vezető legfőbb 3 irány (prioritás) és a hozzá vezető utak meghatározása, beütemezése a napi munkába.
Így jutottunk el részletes naplózáshoz (legalább 1 hétig), amiből hamar kiderült, hogy a saját munkámra, amiben látványos eredményeket szeretnék elérni, a munkaidőm 20%-a áll rendelkezésre. Ezen a ponton három irány van előttem.
Vagy elfogadom, hogy ennyi idő alatt képtelenség igazi eredményt elérni, vagy a prioritások módosítása alapján teljesen le kell csökkentenem a ’nem saját területemhez’ tartozó adminisztratív munkákat.
Vagy a 3. lehetőség, hogy kiállok magamért és túlórázás esetén egyeztetem a főnökömmel, akkor tudok túlórázni, ha a túlóráimat kifizeti a munkáltató. Ennek a területnek az átbeszélése során derítettünk fényt Katával arra, hogy a munkában és a magánéletben is jellemző, hogy az extra erőfeszítéseimet mindenki természetesnek veszi. Ez abból adódik, hogy én egy ideig „csendben” és lelkesen teszem a dolgom.
Aztán van egy pont, amikor észbe kapok és ekkor jön a frusztráció, konfliktus. A cél az lenne, hogy ezt sokkal hamarabb tudatosítsam és asszertívan kommunikáljam a környezetem felé.
Ami pedig a magas elvárásaimra és elégedetlenségemre megoldás lenne, az az, hogy napi szinten jegyezzem le, hogy miben haladtam előre, mi ment jól és igenis dicsérjem meg magam. Nem csak a munkában, hanem a magánéletben is.
Összefoglalva: kitisztult a kép, egyrészt magával a munkafolyamattal kapcsolatban, illetve fontos önismereti terület is előtérbe került: elismerjem az érdemeimet és amikor többet adnék bele egy-egy területbe, mint ami reális, akkor legyen egy jelzőlámpám, hogy ki kell állnom magamért és ne engedjem, hogy a környezetem természetesnek vegye a jószándékú erőfeszítéseimet.
Köszönöm Katának a lényegretörő, empatikus, magas szakmai színvonalú segítségét.”
Ha szeretnél velem dolgozni időbeosztásod és hatékonyságod javításán, nézd meg, hogyan tudunk dolgozni az Idővarázs Tanfolyamon.
Az anyai kiégés sajnos sokakat veszélyeztet, ezért a legfontosabb a megelőzés, az intő jelek mielőbbi felismerése. Nagyon sok ügyfelem, akivel dolgozom, arról panaszkodik, hogy folyamatosan fáradt, frusztrált, mert úgy érzi, hogy egész nap csak feladat-teljesítő, – rosszabb esetben – túlélő üzemmódban van.
Persze többekre jellemző egyfajta maximalizmus, teljesítménykényszer is: meg akarunk felelni egy általunk (vagy épp a külvilág által) felállított mércének. Összességében azt látom, számos édesanya már nagyon a határon mozog, hogy teljesen kizsigerelje magát… A blogon korábban írtam már a kiégésről és egy elég riasztó statisztikai adatot is megosztottam – ezt a bejegyzést itt tudod elolvasni.
Azt látom a hozzám forduló női ügyfeleimnél, hogyha szeretnének valamit elérni és ez nem sikerül, annak számtalan akadálya lehet. Ám nagyon sokszor az áll a háttérben, hogy egész egyszerűen már túlterhelték magukat és képtelenek plusz energiákat mozgósítani. Nem tudják, hova kapjanak, mit lehetne még másképp csinálni.
Alapvetően én úgy gondolom, hogy akkor tudunk egyáltalán dolgozni bármilyen változtatási-fejlődési célunkon, ha ahhoz megfelelő mentális és fizikai állapotban vagyunk. Sokkal több mindent és sokkal rövidebb idő alatt meg tudunk valósítani, amikor mi magunk jó formában vagyunk. Az anyai kiégéshez vezető útról az alábbi elmélet alapján adok most egy rövidebb ismertetést és remélhetőleg egy cselekvési tervet is a kezedbe!
Két évvel ezelőtt részt vettem Lucy Ryan coach, tréner, plenáris előadó, szerző egész napos Pozitív pszichológia a gyakorlatban című workshopján, ahol az alábbi zónákról tanultunk.
Az első zóna, ami a kiégés felé a sodor az ún. a túlélő üzemmód zónája. Nagyon sok mai nőre jellemző, hogy tújhajszolja magát, akár kisgyerekkel van még otthon vagy akár már visszatért a munka világába és nem is tudja, hogy hányfele szakadjon. Itt csak veszítjük folyamatosan az energiát és ez kiégéshez vezethet, ha nem állítjuk meg a lejtmenetet.
Ha a túlélő üzemódban nem húzzuk meg valamilyen módon a vészféket, nem vesszük időben észre, vagy nem tesszük meg azokat a lépéseket, amelyek helyrebillentenék az egyensúlyt, akkor a kiégettségi zónában kötünk ki.
Nagyon sokan például konzultációra is úgy jönnek hozzám, hogy szeretnének kiegyensúlyozottak lenni és helytállni minden életszerepükben: anyaként, feleségként, dolgozó nőként és persze az otthoni teendőket se felejtsük el (házimunka, főzés, ügyintézések). Ám legtöbbször ebből a burnout-os fázisból indítanak a hozzám fordulók.
És innen képtelenség akkorát ugrani, hogy azonnal szárnyalni tudjunk! Ugyanis ott van a kettő között egy harmadik zóna, amit úgy hívunk, hogy töltekező zóna.
A túlélő üzemmódban magyarán meg kell állnunk és töltekeznünk kell, hogy elkerüljük az anyai kiégést. Mielőtt te nagy eredményeket, nagy változtatásokat szeretnél az életedben, neked magadnak olyan állapotban kell lenned fizikálisan és mentálisan, hogy képes legyél ezen dolgozni, ezért tenni, ebbe energiát fektetni. Ha nincs miből energiát merítened, akkor nem fogsz előrehaladni.
Ez a negyedik zóna, amikor minden klappol, jól érezzük magunkat a bőrünkben, kis energiabefektetéssel is jó eredményeket tudunk elérni. Fontos tudni azonban, hogy természetesen nem lehetünk folyamatosan a kiegyensúlyozott, szárnyaló negyedik fázisban sem. Mert egy idő után, ha valamihez hozzászokunk, abba belefásulunk, elunjuk, motivációt vesztünk.
Mindannyiunknak kellenek az új élmények és kihívások az életben. Tehát, az is szemfényvesztés, hogy lehet állandóan ezer fokon pörögni. Hiszen amikor elérünk egy adott célt, akkor ott már nem érezzük, hogy tennünk kell érte, hogy plusz energiák mozgósítására van szükségünk.
Amikor ebben a zónában vagyunk, akkor ideje új célokat keresünk, amin lehet újra dolgozni. Ilyen az emberi természet. A másik fontos dolog, hogy a szárnyalás is fárasztó. Amit egyébként úgy érzünk, hogy jó nekünk, azt hajlamosak vagyunk túlpörögetni. Pedig arra is szükségünk van, hogy olykor megálljunk, megpihenjünk.
Akkor is, amikor úgy érezzük kerek az élet és minden megy a maga útján. Pontosan azért, hogy ne jussunk el abba a szakaszba, amikor már túlhajtjuk magunkat és elindulunk a kiégéshez vezető lejtőn. Tehát a négyes zónából (Szárnyalás) is át lehet lépni az egyesbe (Túlélő üzemmód) , hogyha nem figyelünk oda.
Nézzük még egyszer az elmélet lényegét. Amikor túlhajtod magad – ez az első fázis, a túlélő zóna – és nem vigyázol, akkor bekerülsz a kiégettségi zónába, ez a második zóna. Ebben az esetben a harmadikba, az újratöltekezősön kell átjutnod ahhoz, hogy a negyedikbe, a szárnyaló zónába kerülhess.
Vagyis egy nagyon negatív, nagyon alacsony energiaszintű zónából nem tudsz azonnal a szárnyalóba kerülni, előbb töltekezned kell. Ez az, amit tudomásul kell vennünk, amikor csak hajtjuk és hajtjuk a napi mókuskereket és ezt felejtik el sokan. Inkább nem foglalkoznak ezzel vagy nem gondolkoztak még ezen.
Sok egyéb tényező mellett ez is egy magyarázat lehet például arra, hogy miért van az, hogy nekiugrasz egy tervnek, egy célnak, egy változtatásnak az életben és azért nem sikerül eredményeket elérned, mert túlságosan energia,- és motivációvesztett vagy.
Kérlek, gondolkodj most el ezen, vajon most melyik fázisban vagy? Mert a legfontosabb üzenet, hogy elkerülhető a kiégés, ha már akkor elkezded újratölteni magadat, amikor észreveszed, hogy sok a teher rajtad és túlhajtod magad. Ha megtanulsz megállni, nemet mondani, elengedni dolgokat, határokat szabni a saját mentális és fizikai egészséged védelmében.
Nem szabad megvárnod, hogy elérjen az anyai kiégés! Ahogy olvashattad a bejegyzésben, minden zónának megvannak a konkrét jellemzői, hogy ott mi történik velünk lelkileg, milyen állapotban vagyunk, milyen energia szinten működünk. Ismerd fel ezeket a jeleket! Ekkor megláthatod, mik azok a beavatkozási pontok, amik segíthetnek neked megtartani az egyensúlyt és megelőzni a kiégést.
Remélem hasznosnak tartottad a cikket és ad néhány gondolatot neked, hogy figyelj magadra és vedd észre az anyai kiégés jeleit. Ha úgy gondolod, másnak is hasznos lehet ez az írás, kérlek oszd meg ismerőseiddel! Köszönöm!
Túl sok a stressz az életedben? Szeretnél türelmesebb, kiegyensúlyozottabb lenni? Tarts velem a Lelki egyensúly – stresszkezelés-dühkezelés online kurzuson! Hamarosan indul a jelentkezés.
Kéretlen tanácsokkal mindannyian találkozunk édesanyaként. Szokták mondani, hogy gyereket nevelni mindenki tud, leginkább azok, akiknek nincs gyermekük… ismerős? Nemrég fültanúja volam a villamoson, ahogy egy fiatal anyukának, akinek éppen makacskodott a gyermeke, mert nem akart se leülni, se kapaszkodni, odavetette a közelben ülő idősebb hölgy, hogy meg kellene már nevelni azt a gyereket! Persze az édesanya köpni-nyelni nem tudott tudott zavarában, elvörösödött és a következő megállónál leszállt a kisfiával. Nem tudom, tényleg ott kellett-e leszállniuk… Kéretlen tanácsok, piszkálódó megjegyzések, szándékos szúrkálódás- bárhogy is nézzük, ezek olyan vélemények, amelyeket nem kérünk. Hogyan is lehet kezelni ezeket a kéretlen tanácsokat? Erről írok ebben a bejegyzésben. (tovább…)
Időmenedzsment a munkában és a magánéletben – időbeosztás és hatékonyságnövelés dolgozó anyaként címmel készítettem el szakdolgozatomat a Budapesti Gazdasági Egyetem Business coach szakirányú továbbképzésén. A szakdolgozathoz kutatást kellett végeznem, melyhez kérdőívet osztottam meg a közösségemben.
A felméréssel azt szerettem volna felderíteni, hogy a dolgozó édesanyák milyen élethelyzetben vannak jelenleg, milyen formában dolgoznak, milyen időmenedzselési és hatékonyságnövelési módszereket ismernek és használnak a gyakorlatban, amelyek segítenek nekik a munka-magánélet egyensúlyának fenntartásában. A kérdőív kitért a családi munkamegosztásra és az egyéb segítség igénybevételre, valamint a rendszeres öngondoskodásra is.
A téma aktualitását adja a Covid19-járvány okozta kihívások, a munkaerőpiaci viszonyok átrendeződése, különös tekintettel a home office/hibrid munkavégzésre, a gyermekek otthon tanítására.
A kérdőív alapján a kitöltők jelenlegi élethelyzetére és munkavégzésére vonatkozóan az alábbi válaszok érkeztek:
Az eredmények rámutatnak arra, hogy a célcsoportot illetően a legnagyobb változás és kihívás azoknak az édesanyáknak az életében jelent meg, akiknek a pandémia előtt már közösségbe jártak a gyermekeik, hiszen a lezárásokkal a gyermekeik napközben felügyeletét is meg kellett oldaniuk. Ráadásul ezen édesanyák döntő többsége alkalmazotti munkaviszonyban dolgozik, vagyis sem a munkaidejével, sem a munkaidőkeretével nem rendelkezik szabadon és rugalmasan. A gyermekükkel már eleve otthon lévő, illetve vállalkozóként dolgozó édesanyák ebből a szempontból egyszerűben meg tudták oldani az otthoni munkavégzést.
A munkaerőpiacon erőteljes változást hozott a járványhelyzet, mivel a munkavállaló édesanyák fele a lezárások és korlátozások nyomán home office munkavégzésre kényszerült, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Negyedüknek kellett továbbra is bejárnia a munkahelyére, a válaszadók egynegyede pedig hol otthon, hol a munkahelyére bejárva dolgozott. A fentiek természetesen nem csupán a munkavégzés helyének megváltozását jelentették, hanem minőségi változást is a visszaeső munkahelyi kommunikációban, kapcsolatokban, és hatása volt a vezetés és a munkavégzés hatékonyságára is.
„Nem tudok egyben húsz percnél többet egybefüggően foglalkozni a munkával, folyton félbeszakítanak valamivel.”
„Nagyon nehéz a szerepek hirtelen válogatása, a feladatokat mindig félbe kell szakítanom.”
Úgy látom, hogy a személyes és munkahelyi hatékonyság egyik pillére, hogy feladatainkat mennyire tudjuk fókuszáltan, zavartalan körülmények között végezni. A folyamatos multitasking és a megszakítások azt eredményezik, hogy az édesanyák ide-oda kapkodnak teendőik között. Emiatt gyakran azt is érzik, hogy nem haladnak teendőikkel, hiszen semmit sem tudnak igazán befejezni, mindig közbejön valami.
„Amikor nagyon fáradt vagyok, akkor hiába ülök a gép előtt, semmire sem jutok, ilyenkor nem szabad dolgoznom, hanem pihennem kell, mert ha kicsit pihenek, akár néhány órát is, utána sokkal hatékonyabb vagyok”
„Fáradtság és kimozdulási lehetőség hiánya miatt a kikapcsolódásra lehetőség sincs (gyerek nélküli idő nincs).”
„Kimerült vagyok, a mókuskerékben nincs elég időm a családomra és magamra.”
Az időmenedzsment vizsgálatánál fontos meglátnunk az összefüggést az energiamenedzsmenttel is. Mivel sokan gyerekek mellett nem haladnak feladataikkal, így hajnalban, vagy késő este, a gyermekek lefektetése után tudnak a munkahelyi vagy épp otthon feladataikkal foglalkozni, gyakran a pihenés és alvás rovására. Az ezt eredményező folyamatos fáradtság és kimerültség azonban sajnos visszaüt és egy ördögi körbe sodorhatja az édesanyákat, mivel még nagyobb figyelemre és összpontosításra lenne szükségük, hogy haladjanak a teendőikkel, de a hatékonyságot a pihenés hiánya jelentősen rombolja.
„Amikor munka után hazaérek, azzal küzdök, hogy minél rövidebb idő alatt minél több dologgal foglalkozzak, hogy jusson külön idő a gyerekekre is”
„A háztartás, munka, gyerekkel foglalkozás háromszögben lavírozás.”
„A házimunka nagyon sok időt és energiát elvesz a családtól és az énidőmből.”
„Nincs időm a gyerekeimre, a férjemre, magamra, a lakás totál el van úszva, a munka nagyon stresszes és nehéz, állandó bűntudat gyötör.”
„Egyszerre kellene munkatársnak, anyának, óvodapedagógusnak, tanárnak és feleségnek lennem.”
A pandémiás helyzet okozta változások megítélésem szerint jelentős szerepkonfliktusba taszítják az édesanyákat, akik gyakran őrlődnek emiatt és próbálnak ezerfelé szakadni a feladataik között. Főként, amikor egyszerre kellene helyt állniuk számos területen: a gyerekek tanításában, a saját munkájukban és az otthoni feladatok kézben tartásában Mindezzel napközben többségük teljesen egyedül, magára utalva kell, hogy boldoguljon. A válaszadók nagy arányban jelezték vissza a folyamatos balanszozás mindennapos nehézségeit.
„Tervezés nélkül elúszik a napom.”
„Nem tudom jól beosztani az időnket, nincs fix napirendünk.”
„Részben túltervezek egy-egy idősávot, részben pedig keveredik néhány különálló tevékenység egy-egy idősávon belül: pl. munkaidőben házhozszállítás időpontot rendelek, a gyerekeimmel beszélek, internetet szerelek, ebédet előkészítek.”
„Ha itthon vagyok egész nap szétfolyik a napom, sokkal rendezettebb, ha bemegyek az irodába.”
„Nem tudok akkor dolgozni, amikor a saját ritmusom szerint a leghatékonyabb tudnék lenni.”
„Home office napokon képtelen vagyok hatékony lenni, ami szerintem amiatt van, hogy nem tudok előre tervezni.”
„Teendők felgyülemlenek, halogatás, kapkodás, egyszerre mindent próbálok csinálni.”
Ami a tervezést illeti, két jellemző elakadással találkozom, vagy egyáltalán nem tervez előre valaki és sodródik, mindig oda kap, ahol épp elúszni látszik a napi feladataival. Ahogy nőnek a feladathegyek és egyre messzebbnek látszik a vége. Bbekapcsol a halogatásra, időrablókra való hajlam felerősödése is, mert nem érzik az édesanyák, hogy sikeresen vehetik az akadályokat,. Ennél fogva – gyakran tudat alatt – inkább elkerülik a szembenézést az elmaradásaikkal. A másik véglet az, amikor pedig valaki túltervezi, túlvállalja magát egy adott napra és frusztrációt eredményez benne, ha esetleg nem tudja maradéktalanul teljesíteni a napi vállalásait.
„A maximalizmus elengedése akadályoz.”
„Igazából az a sok idő, míg rászánom magam a feladat elvégzésére, utána már megy, mint a karikacsapás.”
„Maximalista vagyok, viszont ennyi téren már ez lehetetlen.”
„Hajlamos vagyok húzni is a „nem szeretem” dolgokat, így előfordul, hogy felhalmozódnak a feladatok es ez frusztrál.”
Azt tapasztalom, hogy időbeosztási nehézségek esetén sokszor felszínre kerülnek olyan belső gátak is, amelyeket előbb fel kell ismerniük az édesanyáknak és dolgozniuk kell rajtuk a coaching folyamat keretében azért, hogy az időmenedzsment terén is előbbre tudjanak lépni. Enélkül valójában csak a felszínt kapargatják, ám tartós eredményeket nem tudnak elérni, ha nem a valós elakadással foglalkoznak.
Sok ügyfelemmel dolgozunk az elég jó megoldások elfogadásán, a kisebb eredmények elismerésén, a hibázási lehetőség tudatosításán is például.
„A megnövekedett munkamennyiségre kevés a kolléga.”
„Jelenleg a nehézség annyi, hogy a nyolc óra helyett a hat órában végzem a feladataimat, melyek mennyisége változatlan.”
„Sokszor nehéz rávenni magam a munkára otthoni környezetben, illetve hosszabb ideig koncentrálni, mint például egy irodában, mert óhatatlanul is pakolászok, mosok/teregetek, stb. munka közben, így sokszor „kiesek a ritmusból”, amit egy-egy hosszabb munkafolyamat igényelne.”
A kutatásból kiderült, hogy az édesanyák jelentős része home office-ban vagy hibrid munkavégzés keretei között dolgozik, ami önmagában is egy kihívás. A külső kontroll és visszajelzés folyamatos hiánya kihat a motivációra is. Otthon óhatatlan, hogy elterelődik a figyelmünk, észrevesszük a szemünk előtt lévő otthoni feladatokat is, hacsak nem sikerül egy teljesen elszeparált helyen dolgozni. A kieső kollégák feladatait a maradó munkatársaknak kell ellátniuk, emiatt több válaszadó arról számolt be, hogy növekedtek a munkaterhei is.
„A gyerekeimmel együtt kell tanulni, maguktól nem megy nekik.”
„Óvodás gyerek lekötése, míg a nagy tanul és nekem is dolgozni kellene.”
Az édesanyák idejének jelentős részét a gyermekekkel való foglalkozás tölti ki, legyen szó az iskolások tanításáról, a kisebbek lefoglalásáról, illetve a gyermekek étkeztetéséről. Ezt korábban a közösségbe járó gyerekeknél nem az édesanyák végezték napközben. Ám a megváltozott körülmények miatt a saját munkájuk mellett jelenleg ezt is meg kell oldaniuk. Sok édesanya lelkifurdalásról számol be, ha határidős munka miatt nem tudott annyit foglalkozni a gyerekekkel, mint a mennyit ők igényeltek. Illetve amiatt is bűntudatot éreztek, hogy esetenként a tévé elé ültették le a gyermeket, mert részt kellett venniük egy meetingen.
A kérdőívben felmértem azokat a technikákat és módszereket is, amelyeket ismernek és alkalmaznak az édesanyák annak érdekében, hogy jobban osszák be az idejüket és javítsák a hatékonyságukat.
Legtöbben a napi tervezést, a priorizálást és a heti tervezést jelölték meg válaszként.
A Covid-járvány megjelenése óta a következő nehézségekkel szembesülnek leginkább a dolgozó édesanyák:
Az édesanyák gyakran visszajelezték, hogy az iskola gyakorlatilag teljes szülői jelenlétet várt el tőlük, s emiatt olykor úgy érezték, hogy az iskola nem vette figyelembe a szülők munkáját, vagy akár a digitális eszközök hiányát.
Nehézséget okozott a kisebb gyermekek elfoglalása a tanulási/munkaidő alatt, többen csak plusz képernyőidő megengedésével tudták megoldani a kisebbek lekötését, ami bűntudatot keltett bennük.
Korábban a gyermekek az óvodában, iskolában étkeztek, az új helyzetben azonban a napi ötször étkezést is az édesanyák oldották meg, növekedtek tehát a háztartási teendőik.
Ami a munkát illeti, a munkahelyi struktúraváltás miatt a munkahely bezárásával, a korábbi munkakör megszűnésével szembesültek többen a dolgozó édesanyák közül, illetve sokuknál egyáltalán nem volt lehetőség az otthoni munkavégzésre. Vállalkozó-szolgáltató anyukák a bevétel kiesésére is panaszkodtak.
A következő megoldásokat találták a kérdőívet kitöltők felmerülő kihívásokra:
A terhek megosztására vonatkozásan, az elérhető segítség tekintetében a válaszadók több mint a fele a párjával közös munkamegosztást jelölte meg, egyharmaduk számíthat a nagyszülőkre is, közel negyedük pedig gyakorlatilag teljesen egyedül kényszerül megoldani a háztartási és gyermekek körüli teendőket.
Összesen 59 válaszadó jelölt meg olyan feladatot, tevékenységet, amit rendszeresen kiszervez. Ezek tipikusan a következők:
Egy régebbi blogcikkem a témában: hogyan kérd meg a férjedet, hogy segítsen többet otthon?
A megnövekedett terhek mellett a kutatási eredmények alapján az édesanyák 38 %-ának rendszertelen és kiszámíthatatlan az öngondoskodásra, feltöltődésre fordítható szabad énideje. Ugyanakkor örvendetes, hogy 29%-uk felismerve az öngondoskodás fontosságát tudatosan, minden nap tesz azért, hogy önmagával is tudjon foglalkozni. Az anyai énidőről itt írtam már korábban.
A kutatási kérdőívre érkezett válaszok alapján arra a következtetésre jutottam, hogy összességében nőttek a családok, azon belül is elsősorban az édesanyák terhei, hiszen általánosan ők voltak azok, akik az intézmények bezárása miatt átszervezték a munkájukat és maradtak otthon a gyermekekkel. Egy jó időbeosztás dolgozó anyaként nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a megnövekedett feladatokat el tudjék látni az érintettek. Szerencsésebb esetben sikerült a családban megosztani legalább az otthoni teendőket, de ahogy a kutatásból is kiderül, az édesanyák 22%-a valójában teljesen magára maradt ezekkel a feladatokkal.
Az öngondoskodás, pihenés és elegendő mennyiségű alvás hiánya azt tapasztalom, kihatott az édesanyák mentális és fizikai állapotára is. Azt látom, hogy sajnos egyre több a kiégés szélén álló (vagy érzésem szerint már kiégett) édesanya, az ilyen jelek esetén – a kompetencia-határokat szem előtt tartva – pszichológiai tanácsadást javasolok a hozzám forduló édesanyáknak.
Az érintett családokban ebben az időszakban kiélesedtek a szülői közös szerepvállalás hiánya miatt nézeteltérések és több esetben kerestek meg ebből fakadó konfliktusokkal és kérték a segítségemet a párbeszéd javításában az ügyfeleim.
(Képek és szöveg forrása: saját kutatáshoz használt kérdőív, felhasználásuk tilos!)
Téged is mardos az anyai bűntudat? Életed legnagyobb kalandjára készültél, megtörtént a csoda, megszületett a gyermeked, mégsem tudod maradéktalanul élvezni a szülői szerepedet? Valami mardos belülről? Valami nem jó és érzed, hogy ez felemészt?
Lehet, hogy nem tudsz igazán felszabadultan örülni a mindennapokban és ez megmérgezi a hangulatodat. Türelmetlen vagy a gyermekeddel, ingerült a pároddal. Ismerős? Előfordul veled is? Esetleg dolgozó nőként érzed azt, hogy kilátástalan küzdelem egyensúlyt teremteni a családod és munkád között, mindig csak tűzoltást végzel az otthoni teendőkben is és nem tudsz igazi minőségi időt tölteni szeretteiddel?
2016 óta foglalkozom elfoglalt nők megoldásfókuszú támogatásával és sokan gondolkodtak már hangosan előttem arról, miért nem mondta senki, hogy ez ilyen nehéz lesz…?
Sokakat frusztrál, vajon jól csinálják-e, elég jó anyák-e – ha néha elegük van, ha szeretnének némi gyerekmentes énidőt is, ha a karrierjük is ugyanolyan fontos a szülői szerepük mellett?
Kiégés anyaként, vajon lehetséges? A professzionális kiégés (burnout) mellett – amely a munkakörülményekkel kapcsolatos kimerültség szindrómájához köthető -, a szülői kiégés is a kutatások fókuszába került az elmúlt évtizedekben. Az Egyesült Államokban az 1980-as évektől, Európában 2014-től foglalkoznak a kutatók a szülői kiégéssel. Szülői kiégésről beszélhetünk abban az esetben, amikor a kimerülség a szülői szerep fizikai és érzelmi túlterhelése miatt alakult ki. Egy 2018-as adat szerint a kutatás első eredményei arra utalnak, hogy a szülői kiégés a szülők akár 14% -át is érinti! A kiégés fő motívumai: fizikai és érzelmi kimerültség; a gyermekektől való érzelmi távolodás és a szülői szerepet érintő inkompetencia érzése. (tovább…)
Megküzdési stratégiákról írok ebben a bejegyzésben, mert azt látom, hogy 2020 igencsak kihúzta a lábunk alól a talajt. Március 15-én még senki sem sejtette, hogy másnap fenekestől felfordul – pontosabban bezárul – a világunk. Tavasszal a Covid sokunknak kontrollvesztést, egyensúlyvesztést és sajnos nem ritkán reményvesztést hozzott. Mik azok a megküzdési stratégiák, amik működhetnek ebben a vég nélküli pandémiás helyzetben? Olvasd tovább az írást, remélem hasznos gondolatokat viszel magaddal belőle! (tovább…)
Munka-magánélet egyensúly: létezik egyáltalán? Vagy mindig csak oda kapunk, ahol ég a ház? Családanyaként ez örök dilemma sokunk számára. Ebben a bejegyzésben arról írok, mit is tehetünk azért, hogy kereknek érezzük az életünket úgy otthon, mint a munkában.
Ha te is gondolkoztál már azon, hogyan legyen időd gyerekek mellett személyes és karrier célokra, akkor olvass tovább, mert ez a bejegyzés neked szól. 🙂 Azt látom ugyanis, hogy a mai nők többségét annyira bedarálja a szürke hétköznapok mókuskereke, hogy idejük nincs arra, hogy végiggondolják, vajon merre is tartanak az életükben. Márpedig biztosan van egy irány, amerre haladunk, csak épp nem mindegy, hogy ez egyezik-e az elképzelésünkkel, a vágyott élet felé tartunk-e, vagy csak sodródunk.
A bejegyzésem célja, hogy visszaadjam a te kezedbe a gyeplőt, hogy te lehess az életed kormányosa! (tovább…)
A fókusz fenntartása hosszú távon sokak számára igazi kihívás. Ha te is gyakran érzed, hogy csak egy helyben toporogsz és nem igazán haladsz a céljaid felé, mert mindig közbejön valami és eltérít a megvalósítás útjáról, akkor próbáld ki ezt az egyszerű gyakorlatot.
Mindössze napi öt percre van szükséged hozzá és látni fogod az eredményét már pár héten belül.
Maga a gyakorlat egyszerű lesz, ugyanakkor arra kérlek, hogy vedd komolyan és végezd el két-három héten keresztül minden egyes nap. (tovább…)
