Kéretlen tanácsokkal mindannyian találkozunk édesanyaként. Szokták mondani, hogy gyereket nevelni mindenki tud, leginkább azok, akiknek nincs gyermekük… ismerős? Nemrég fültanúja volam a villamoson, ahogy egy fiatal anyukának, akinek éppen makacskodott a gyermeke, mert nem akart se leülni, se kapaszkodni, odavetette a közelben ülő idősebb hölgy, hogy meg kellene már nevelni azt a gyereket! Persze az édesanya köpni-nyelni nem tudott tudott zavarában, elvörösödött és a következő megállónál leszállt a kisfiával. Nem tudom, tényleg ott kellett-e leszállniuk… Kéretlen tanácsok, piszkálódó megjegyzések, szándékos szúrkálódás- bárhogy is nézzük, ezek olyan vélemények, amelyeket nem kérünk. Hogyan is lehet kezelni ezeket a kéretlen tanácsokat? Erről írok ebben a bejegyzésben.
KÉRETLEN TANÁCSOK KEZELÉSE – ÍGY CSINÁLD!
Persze teljesen más a helyzet, ha mi magunk elbizonytalanodunk valamely kérdésben, vagy tanácstalanok vagyok egy élethelyzetben és bizalommal fordulunk azokhoz, akiknek adunk a véleményére. Legyen szó gyermeknevelési, gyermekgondozási vagy bármilyen kérdésről.
Én is emlékszem, a játszótéren kérdeztem meg régen a tapasztaltabb anyukákat, akikkel nap mint nap találkoztam, hogy tudnak-e valamit javasolni, ami segíthetne enyhíteni elsőszülött fiam fogzási fájdalmait. Velem is előfordult, hogy a szeparációs szorongás időszakában kétségbeestem, mert azt hittem, a gyermekem már mindig matrica marad. Utánaolvastam a szakirodalomban és megnyugodtam, mert tudtam, ez az időszak ternészetes és elmúlik majd.
KÉRETLEN TANÁCSOK – MINT DERÜLT ÉGBŐL A VILLÁMCSAPÁS
A kéretlen tanácsok kezelése azért is nehéz, mert a legtöbbször váratlanul ér minket az a bizonyos kellemetlen, okoskodó megjegyzés. A másik ok, amiért igazi kihívás a kéretlen tanácsok kezelése, az pedig az, hogy sokszor hozzánk közel álló személyektől, rokonoktól érkeznek.
Nemrég egy ügyfelem arról számolt be konzultáción, hogy a családja rossz szemmel néz, hogy kétéves korában bölcsődébe szeretné adni gyermekét, hogy hat órában vissza tudjon menni dolgozni. Mindkét nagyszülői oldalról megkapta azokat a megjegyzéseket, hogy a gyereknek három éves koráig az anyja mellett a helye, és micsoda skandalum, hogy ha valaki lepasszolja a gyerekét azért, hogy karriert építsen. Ebben az édesanyában is ott dolgozott a megfelelési kényszer (erről korábban már írtam itt.) és elbizonytalanodott, vajon árt-e gyermekének, ha kétéves korában közösségbe adja, bűn-e , hogy ő maga dolgozni szeretne.
EGYSZERŰ MÓDSZER A KÉRETLEN TANÁCSOK KEZELÉSÉHEZ
Ha az első döbbenettől mgszólalni sem tudsz a meglepetéstől, vagy zavarodottságtól, akkor vegyél egy nagy levegőt, s mondd azt: köszönöm, majd megfontolom. Így nem vagy durva, nem vagy sértő, nem elutasító a reakciód. Lehet, időre van szükséged, hogy felfogd a hallottakat, vagy egyszerűen nincs értelme összeállni vitatkozni, vagy győzködni a másik felet.
Biztosan a te környezetedben is van olyan ember, aki mindig csak a saját maga igazát fogadja el, ezért teljesen hasztalan vele mindig próbálkozás, hogy léteznek eltérő vélemények, amik attól, mert másé, még működőképesek is lehetnek akár.
A legokosabb, ha kedvesen, illedelmesen elhárítod ezzel: köszönöm, majd megfontolom. Aztán vagy tényleg megfontolod, belegondolsz, van-e ráció abban, amit a másik mond, önazonos-e számodra, a családodnak. Vagy tényleg elengeded a füled mellett és mindent csinálsz tovább úgy, ahogy szeretnéd. Ez utóbbi esteben, az szokott nehézség lenni, hogy ne pörögjön az agyadban tovább a kéretlen tanács (beszólás, vélemény stb).
A TÁMADÁS MÁS, MINT A KÉRETLEN TANÁCS
Fontos azonban leszögezni, hogy az egyértelmű verbális támadást, minősítést, kritikát nem vagy köteles eltűrni. Sőt, igenis ki kell állni magadért, hiszen ez más nem teszi meg helyetted. Ha füled-farkad behúzod egy ilyen szituációban, ezzel azt tanítod a támadónak, hogy veled bárhogy – akár durván, sértőn – is lehet viselkedni. Ezt nem hagyhatod. Itt az az elv kattogjon a fejedben, hogy mindent meg lehet mondani (hisz eltérő véleményünk lehet, nem vagyunk egyformák), de nem mindegy, hogy hogyan tálaljuk a mondandónkat.
A sértő kéretlen tanács pedig valójában egy cimkézés, nem a tettedről, hanem rólad szól, téged minősít, téged támad. Ha ez történik, a mély levegő után a következőt mondd: megértem, hogy ez neked nem tetszik/nem értesz egyet, de ezt a hangnemet/stílust nem engedem meg magammal szemben senkinek sem! Ha megfigyeled, itt sem a visszatámadás az, ami működik, hisz kinyilvánítod a megértésedet, elfogadásodat, de egyértelműen és szigorúan meghúzod a határokat.
Ha hasznosnak tartottad bejegyzést, köszönöm, ha megosztod másokkal is!