Ismerj meg!
Szia, Kata vagyok! 🙂
Már gyermekkoromban vonzott a pszichológia, az emberi lélekkel való foglalkozás. A kisvárosi könyvtár teljes pszichológia részlegét elolvastam a gimnáziumi évek alatt. Aztán végül mégis a jogi egyetemet választottam.
Tudatosan terveztem az életemet, szépen felépített úton haladtam előre: tanulás, nyelvvizsgák, jogi diploma, első munkahely, párválasztás, házasság, első, majd második gyerek. És aztán…
2014-ben két fiúgyermek után egy koraszülött és szívbeteg kislány érkezett a családunkba, akivel három és fél hónapot a koraszülött intenzív osztályon töltöttem, mielőtt hazavihettük volna.
Emma második szívműtétjére készültünk és rettegtem. Ekkor indítottam el a blogomat a háromgyerekes létről (gyerekzsivaj volt a blog neve), hogy eltereljem a figyelmemet az előttünk álló nagy küzdelmekről.
Emmát 2015-ben elveszítettük, a blogot pedig folytattam, mintegy terápiás céllal önmagamnak. Nem akartam megőrülni, nem akartam feladni, fel kellett állnom a padlóról a fiam, a férjem miatt. Élnem kellett.
Ebben az időszakban tanultam meg, hogy az ember sokkal többet kibír, mint amit addig hitt magáról.
Ez a tragédia döbbentett rá, hogy csak egy életünk van, s hogy az élet törékeny és rövid.
Ott, lent mélyen a padlón magam is számot vetettem az életemmel és rájöttem, nincs mire várni, nincs kire várni, mert senki nem fog jönni, hogy kirángasson a gödörből.
Még a gyász folyamatában lettem várandós harmadik kisfiammal és értékeltem át az addigi életemet. Máté ajándék a családunknak, a neve is azt jelenti: Isten ajándéka.
Egy furcsa Carpe Diem életérzés lett urrá rajtam, hiszen ha az élet ennyi és nem tudhatom, hogy meddig tart, akkor én igenis tartalmasan akartam élni. Saját értékrendem, saját vágyaim és céljaim mentén. Olyan emberi kapcsolatokra vágytam, amik inkább építettek, mint romboltak, s olyan munkát akartam, amit szívből szeretek és amivel igazi értéket adhatok másoknak is.
Sokat tanultam magamról ebben az időszakban: felfedeztem hányszor cselekedtem korábban megszokásból, elvárások mentén, vagy félelemből, hogy mások mit szólnak, ha másképp látok vagy szeretnék dolgokat az életemben. De eljött az a pont, amikor ráébredtem, hogy ez engem már nem érdekel!
A megoldásfókuszú, proaktív coachinggal visszakanyarodtam a pozitív pszichológiához, mert szerettem volna másoknak is segíteni abban, hogy letehessék a mázsás batyukat, amik visszahúzzák őket és hogy végre a saját szabályaik szerint élhessék az életüket.
Szeretném átadni most neked is azt az üzenetet, hogy tényleg csak egy életünk van. Élhetünk megromlott emberi kapcsolatokban, mérgező környezetben, kiégve a munkában, mókuskerékben, taposómalomban, megalkuvással és lemondással, elfojtott vágyakkal és egy örökké felszín alá nyomott vággyal, hogy MI LENNE, HA….
És dönthetünk úgy is hogy felszívjuk magunkat, fejest ugrunk és tényleg megnézzük, MI LESZ MÁS, HA…. Mert végre beleállunk és egyszerűen elindulunk az úton.
Ha készen állsz te is arra, hogy az életed főszereplőjévé válj, ne várj tovább!
Az óra ketyeg, az idő véges, csak te döntheted el, mit akarsz kihozni az EGY életedből!
INDULHATUNK?
Ha engem választasz kísérődnek, mentorodnnak, akkor támogatni foglak abban, hogy megszabadulj minden batyudtól (megfelelési kényszer, maximalizmus, önbizalomhiány, bűntudat), ami jelenleg gátol és visszahúz téged.
Szívügyemnek tekintem, hogy segítselek abban, hogy megteremtsd azt az életet, ami igazán a tiéd: tartalmas és biztonságos kapcsolatokat, munka helyett hivatást.
Én vagyok a te embered, ha
-
olyan segítőt keresel, aki nem pazarolja az idődet, hanem cselekvésre sarkall,
-
karakán coachot keresel, aki néha talán a rossz zsaru szerepét játssza, ám ezzel tényleg átbillent az elakadásaidon,
-
nem elhúzódó ülésekre, hanem kézzel fogható eredményekre vágysz,
-
ha valóban működő, gyakorlatias módszereket szeretnél a kezedbe kapni, mert már nincs lelki erőd tovább toporogni.
Ha készen állsz, vágjunk is neki a közös munkának!
AHOL MÁR TALÁLKOZHATTUNK:
