Lenne egy kérdésem hozzád: Te minek örülsz ma?
Tudom, sokan-sokan „kampányolnak” manapság a pozitív hozzáállás mellett, ami néha bizony nem megy zsigerből, hanem igenis komoly kihívást jelent a kisgyerekes mindennapokban. Pláne, ha nem vagy alapból született optimista.
Mert néha valóban nehéz mindenhez jó képet vágni, vagy megtalálni a szépet abban is, ha a gyerkőc szófogadatlan, ha már harmadjára önti ki a reggeli kakaót, vagy ha minden apróságon összeveszik a testvérével. Ismerős?
Ám ezek a dolgok ugyebár akkor is megtörténnek, ha haragszol a világra (benne elsősorban persze a kis delikvensre) és akkor is, ha könnye(bbe)n tovább tudsz lépni ezeken az apróságokon.
TE MINEK ÖRÜLSZ MA?
Szóval, igenis megkérdezem.
Naná, hogy megesik, hogy mire reggel elindulnunk otthonról az oviba, iskolába, már pattanásig feszült a helyzet, no meg az idegeim is. (Egy korábbi cikk arról, hogyan induljanak zökkenőmentesebben a reggelek gyerekekkel)
De őszintén, kinek okoz fejfájást, ha ugrasz ezekben a helyzetekben? Helyes válasz! Kb. egyedül neked, a gyerekeknek viszont legkevésbé sem lesz lelkifurdalása pl. a „rosszcsontkodás” miatt.
Szóval azért, hogy ne legyen totálisan elrontva a napom már korán reggel, igenis kell, hogy odafigyeljek arra, hogyan reagálok az élet ilyen bosszantó történéseire. Illetve, hogy hogyan próbáljak másképp reagálni, mint ahogy ösztönösen (megszokásból?) tenném.
Oké, oké, a „nagy levegő, tízig számol” egy alap, de ezen túl megpróbálok inkább arra koncentrálni, hogy ezektől az apró-cseprő bosszúságoktól eltekintve, vajon miért is lesz jó a napom, minek fogok örülni aznap?
Na jó, az elárulom – és talán nem fogsz megkövezni érte, hisz nyakamat rá, hogy már Te is éreztél hasonlót – hogy egy kicsit balhésabban induló napon a legelső dolog, ami NAGYON várok, az az, hogy a srácok az ovi/suli falain belül legyenek már… én meg kívül! 😉
EGY TÖRTÉNET
De múlt héten egyik nap, valahogy ösztönösen másképp alakultak a dolgok. És nem arra koncentráltam, hogy csak a buszutat bírjuk ki, aztán hazaérve majd nyugi lesz, a kis Hercegemmel bandázunk kettesben, meg tudom inni a kávémat, ha elalszik ebéd után, végre tudok haladni a dolgaimmal.., hanem már az oviba menet is tettem azért, hogy valóban jól induljon a napunk.
Először is, éjjel esett az eső, ezért mikor kiléptünk a lakásból, azonnal megcsapott a jó friss levegő, mondtam is a fiúknak, szippantsanak csak mélyet, milyen jó illat van eső után (ugye- ugye „végy egy naaaagy levegőt ” – mondom én, hogy ez kell 😀 ) .
Aztán nekiálltunk csigákat keresni menet közben. 14-ig jutottunk, mire kiértünk a buszmegállóba. A csigakeresés pedig volt olyan izgalmas, hogy a srácok legalább nem egymást heccelték útközben… nagy szó!
A buszon találkoztunk azzal az idős bácsival, aki pár napja megígérte a fiúknak, hogy hoz nekik valami Kinder-tojásos figurát.. és lőn, összefutottunk a bácsival és valóban elhozta a kis játékot magával. Nem egy nagy tétel, ugye? De a srácok örültek az apró figyelmességnek.
Miközben egyébként a meglehetősen meredek utcában (Meredek utca valóban… 🙂 ) kaptattunk fel az ovihoz, az jutott eszembe, hogy nekem igazából ez jó kis testedzés is már reggelente, hazafelé meg pláne, mikor elmegy az orrom előtt a busz és gyalog vágok neki az emelkedőnek. Merthogy hazafelé is az van, a Hegyvidéken lakunk… hát ez van.
A LÉNYEG…
Szóval érted a lényeget… moroghatnék a pocsolyák miatt (nyilván bonyolult feladat egy gyereknek mindet kikerülni..), vagy a lekésett busz után is kiálthatnék valami cifrát, hisz nem egyszer az orrom előtt csukja be az ajtót a szociálisan rendkívül érzékeny sofőr. Ám DÖNTHETEK úgy is, hogy ezek a bosszantó apróságok leperegnek rólam és inkább a jókedvet választom!
Te ma reggel hogy döntöttél? A jókedvet választottad vagy inkább morogsz tovább?
Remélem az előbbi! Ezért még egyszer, utoljára megkérdezem: te minek örülsz ma?
