A békés önérvényesítés egyik sarkalatos pontja, hogyan mondd el a párodnak, ha valamin változtatnál, ha valami nem tetszik. Igényeink kifejezése saját érzéseinken és gondolatainkon keresztül, – egy konstrukítv szemlélettel megspékelve – elindíthatják a párbeszédet és segíthetnek megtalálni a járható utat. Olyan körülményeket tudunk így teremteni, amiben mi is és a másik fél is komfortosan érzi magát. Ezt hívják win-win helyzetnek. Lássunk most egy példát Rita történetén keresztül. 

KIINDULÁSI HELYZET

Rita már jó ideje azt érezte, hogy, nem tudja kézben tartani az idejét, előre tervezni a napjait, mert a férje munkabeosztása miatt kiszámíthatatlan volt, hogy mikor ért haza a párja. Így Rita sosem tudta, megvárják-e a vacsorával, megfürdesse-e addig a kislányát. Nyilván a kislánya, aki vele volt otthon szintén várta az apukája hazaérkezését, hogy vele is játsszon kicsit.

Mivel nem tudták soha előre, mikor ér haza Rita férje, sokszor addig halogatták a vacsorát, fürdést, mesét, hogy sokszor a kislány már túlpörögött vagy épp túlfáradt és emiatt aztán még nehezebb volt az esti altatás. 

Rita teljesen kimerültnek érezte magát, hiszen megcsúsztak a fektetéssel is, mivel a kislánynak, ha időközben hazaért az apukája nyilván esze ágában nem volt aludni menni, bármennyit is mutatott az óra.

Ráadásul emiatt a felnőttek egymással sem tudtak szót váltani, mert mire Rita kikeveredett az altatás után a gyerekszobából, addigra a párja már tévét nézett vagy a belekezdett valamibe.

Rita érezte, hogy valami nagyon nem kerek, de nem igazán tudta, mit lehetne tenni vagy egyáltalán hogyan kezdjenek hozzá. Rita leginkább azt látta, hogy ez a téma csak őt foglalkoztatja igazán, a párja nem is veszi észre, hogy neki mekkora frusztrációt okoznak így a kiszámíthatalan napok. A férje csak azt érzékelte, hogy a felesége jóval feszültebb, ingerültebb az elmúlt hónapokban, mint korábban volt. 

 

AZ ELSŐ LÉPÉSEK

Ritával egyéni konzultációk keretében dolgoztunk azon, hogy változtatni tudjon ezen a számára kilátástalannak tűnő helyzeten. Szerette volna persze, hogy a gyermeke találkozzon, játsszon az apukájával is, hogy minőségi időt tudjanak együtt tölteni. Ugyanakkor jelenlegi helyzetében kiszolgáltatottnak érezte magát, meddig várjon az esti műszakkal, hogy a párja se sértődjön meg, ne érezze kirekesztve magát a családi életből, amikor hazaérkezik.

A közös munka során mindig azon tudunk együtt dolgozni az ügyfelekkel, amire ráhatásuk van. A párjuk munkaidejére persze nincsen, de arra igen, hogy kommunikáljanak a felek egymással a felek. Itt először is arra volt szükség, hogy Rita tudjon róla, mikor indul el haza a férje, mikorra várható az érkezése.

Elmondása szerint az egy időben már működött, hogy a férje hazaszólt telefonon, de volt, hogy már épp fürödtek és nem hallotta a telefont, vagy a kislány igényelte a figyelmét (játszottak pl.) és nem tudtak beszélni, így a telefonhívás egy idő után magától elmaradt. Végül megállapodtak abban, hogy nem feltétlenül kell beszélniük, elég ha a férje küld egy üzenetet Ritának – ” indulok”, “jövök” ilyesmi. 

A lényeg, hogy felismerték, hogy hol van az a pont, ahol megtalálják a közös nevezőt, hol kapja meg Rita azt az információót, amire szüksége van ahhoz, hogy döntést hozhasson az este további részéről.

Mindannyiunk életében vannak nagy szavak, nagy fellángolások, aztán két nap múlva talán már megint ugyanott tartunk, ahonnan elindultunk, hacsak nem maradunk következetesek. Ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy megbeszéltük, vagy időközben változtak a körülmények, az nem jelenti azt, hogy kudarcot vallottunk. Pusztán még nem rögzült szokássá az új viselkedésminta. De ezen lehet dolgozni! 

 

AZ IGÉNYEK EGYEZTETÉSE, KIFEJEZÉSE

Fontos lépés volt, hogy Rita párja is tisztában legyen azzal, hogy ha nem várják meg a fürdetéssel, vacsorával, azt ne kirekesztésnek élje meg, hiszen pusztán annyit jelent, hogy a kisgyermekeknek kell a kiszámíthatóság az életükbe. Ez azt jelenti, hogy legyen egy nagyjábóli napirend, mikor, mit csinálnak, mi fog történni vele a következő órákban. Pláne nem mindegy egy picinek, hogy mikor kerül ágyba. 

A párbeszédet tehát ezen a területen is el kellett kezdeni, hiszen Rita párja is látta, tapasztalta, hogyan hat a megcsúszás a kislányra, hogyan lesz nyűgösebb, ha nagyon elúsznak az esti menetrenddel és hogyan lesz ettől Rita egyre feszültebb.  Jó, ha egy párkapcsolatban (és bármely emberi kapcsolatban persze) megértjük a miérteket a másik viselkedése, tettei mögött. Ehhez persze először fel kell tárni, ki mit érez és mit szeretne valójában egy-egy szituációban. 

 

MEGOLDÁSOK

  • Az első nagy felismerést az jelentette, hogy Rita és a férje belátta, hogy a hétköznapokon a munka miatt nem tudnak 100%-osan számolni Rita párjával. A gyermekkel közös minőségi időt ezért lefixálták a hétvégére, amikor ha törik, ha szakad, az apuka kap két óra apa-lánya minőségi időt. Ez az ő közös idejük, amikor csak ketten vannak. Ezalatt pedig Rita el is ment otthonról (ha otthon volt, a kislánya mindig belógott hozzá a szobába, ahol filmet próbált nézni, vagy tornázott éppen, esetenként dolgozott). Az ő megoldásuk tehát az lett, hogy vagy ő ment el otthonról, vagy az apuka vitte el a kislányt játszótérre például.
  • Mindezekhez a változtatásokhoz arra volt szükség, hogy Rita férje megértse, belássa, hogy az esték nem jól működnek és a kislány sokszor emiatt borul ki, hisztisebb. Azzal, hogy Rita és férje meghallgatták egymás igényeit és megtalálták a közös nevezőt is.
  • Így amikor érkezik az üzenet, hogy beült az autóba és indul haza Rita párja, akkor Rita eldönti, hogy megvárják-e apukát vagy elkezdi egyedül a fürdetést, vacsorát és majd a párja bekapcsolódik, ha hazaér.
  • A tévés mese helyett meseolvasást találtak ki, ami ha Rita párja csinálja –  ha esetleg később is ér haza és be tud kapcsolódni, – nem pörgeti fel úgy a kislányt, mintha képernyőn nézne mesét pl. a telefonon, tableten. 

 

HOVA JUTOTTUNK

Rita most már azt érzi, hogy kiszámíthatóbb az élete. Tudja, mikor minek van itt az ideje, és csinálja, akár egyedül is, nem vár senkire. Ez a gyermekük igénye is. Tud számolni a heti kimenőjével is, amikor biztosan a férje van a kislánnyal. Az énidő fontosságát édesanyák esetében nem lehet elégszer hangsúlyozni, nem igaz?

A változtatások hozadékaként Rita férje is úgy tapasztalja, hogy ezek a közös programok még inkább elmélyítették gyermekével való kapcsolatát.

Amit mindketten nyertek még ebben az új felállásban az az, hogy mióta nem csúsznak meg és Rita előbb tudja ágyba tenni a kislányt, hamarabb fel tud szabadulni ő is. Így este vagy olvasgat, amíg megjön a párja, vagy ha altatás alatt ér haza a férje, akkor előbb ki tud menni hozzá és tudnak egymásra is figyelni az este hátralévő részében.

Az asszertív kommunikáció fejlesztése segíthet jobban kifejezni a valós igényeinket, pl. abban is, hogyan mondd el a párodnak, ha valamin változtatnál. Sosem késő felismerni, ha valami nem, vagy nem jól működik a kapcsolatunkban és tenni egy lépést a megoldások felé. Én abban segítem az édesanyákat és a családokat, hogy a saját igényeiknek, lehetőségeiknek megfelelő és a mindennapokban valóban működő megoldásokat találják meg. 

 

 

 

%d blogger ezt szereti: