Te kihez fordulsz, ha bátorításra vágysz? A kérdésfeltevés nem véletlen! Mert néha minden szerepei között őrlődő elfoglalt nő azt érzi, hogy

• nem bírja a gyűrődést
• hogy nem lát át a káoszon
• hogy összecsapnak a feje fölött a hullámok
• hogy nem boldogul a napi mókuskerékben
• és előfordul, hogy azt érzi, hogy nem elég jó társ, nem elég jó szülő vagy épp nem elég jó munkaerő.

Azt hiszem, egész szépen bele is lehet merülni a negatív spirálba, ha „nem vagyok elég jó” gondolata befészkeli magunkat a fejünkbe, s ilyenkor  el is hisszük, hogy alkalmatlanok vagyunk…

Amióta női ügyfeleimmel dolgozom, meg sem tudom számolni a két kezemen, hogy hány esetben hallottam már a bűnvád, az önosorozás, az önbizalomhiány szavait a hozzám fordulók szájából.  Sokan mondják pl. a szülőséggel kapcsolatban, hogy: 

ROSSZ ANYA VAGYOK, MERT…

• nem voltam türelmes a gyerekemmel,

• rákiabáltam,

• nem volt kedvem tizedszerre is megnézegetni a dínós könyvet,

• zavar, hogy ha reggel még kis sem nyitom a szemem, már öntik rám a gyerekek a feladatokat (kérek vizet, húzd le a wc-t, kérek kekszet…)

• bosszant az is, hogy HANGOSAK, egyszerűen nem tudnak csendben beszélgetni, muszáj egymást túlharsogniuk
• idegesít, hogy mindent apróságon hajba kapnak, odamondogatnak egymásnak, sőt oda is csapnak olykor!”

Szoktál ilyeneket gondolni, szoktad maga hibáztatni azért, mert olykor a negatív érzések tombolnak benned az anyaságod megélése során? Akkor jó reggelt, üdvözöllek az átlagos, hétköznapi anyák táborában!

„Hogy micsoda? Átlagos, hétköznapi? Ez biztos vicc.. talán rossz anyák táborában… „ Nem, nem,  jól értetted, teljesen átlagos, ha ilyen gondolataid támadnak olykor. Hidd el, a szomszédodnak is vannak hasonló gondolatai, a barátnődnek is, hiába tűnik úgy kívülről, hogy na Ő aztán biztos tökkkkkéletes anya… Nem, nem az. Hidd el. Mert olyan nincs.

Sok olyan nővel beszélek, akiről a környezete azt hiszi, hogy az ő élete, lelke biztosan teljesen rendben van. Közben meg… Rengeteg a fáradt, kimerült, nyúzott, időzavaros, életszerepei között örökösen zsonglőrködő, önmagát utolérni képtelen anya, feleség.

És igen, ezekkel az érzésekkel küzdenek. Tudom, mert rendszeresen találkozom és beszélgetek velük! A helyzet az, hogy a külvilág felé egyáltalán nem bonyolult színjátékot játszani, álarcot hordani. Hisz a gyengeségeit nem szívesen vállalja fel az ember a nyilvánosság előtt. Pláne, ha azt érzi, csődöt mondott.  Szerintem jó az, ha őszinték vagyunk. Ha nem színlelünk. Ha kimondjuk, hogy néha tényleg nehéz minden életszerepünkben helyt állni! No és persze az sem mindegy, ki mit ért azalatt, hogy jónak lenni valamiben. Mert ahányan vagyunk, annyiféleképpen határozzuk meg, mitől is elég  jó valaki! 

KÉRDEZNÉK EGYET! 

Te kihez fordulsz vigaszért, biztatásért, amikor úgy érzed, hogy nem vagy elég jó? Kitől várod, hogy azt mondja, „nem, dehogy, igenis jól csinálod!” Én abban hiszek, hogy a felismerés, a szándék, a tenni akarás mind-mind fontos állomások a fejlődés, a jobbá válás felé.

Beszélgess olyanokkal, akikkel hasonló élethelyzetben vagy. Akik tudják, mit érzel, mit gondolsz, mert néha nekik is hasonló érzéseik, gondolataik vannak. Akik néha talán rossz szülőnek/feleségnek hiszik magukat, de törekszenek arra, hogy jobbá váljanak.  S felismerték, hogy ehhez az kell, hogy időnként befelé forduljanak és megvizsgálják, hol tudnának ők maguk javítani, fejlődni, hogy olyanná válni, amilyenek szeretnének lenni.

NEM MINDEGY, KIHEZ FORDULSZ! 

Az a helyzet, hogy rengeteg női csoport, klub, fórum létezik, ami önmagában szuper dolog, hiszen van igény és van lehetőség. Csak épp az a baj ezzel, hogy pl. az anyukás csoportok többsége arról szól, hogy ha őszintén beszélsz a nehézségeidről, akkor leginkább olyan kommenteket kapsz, amik neked nem segítenek. Jobb esetben az együttérzés jeléül azt írja valaki, hogy de jó, hogy más is ebben a cipőben van, érezheted így a sorsközösséget, de megoldásra így biztosan nem lelsz. 

Vannak persze támogató csoporttagok is, akik saját bevált módszereikkel, tapasztalataikkal próbálnak téged előbbre lendíteni. Ám ezzel meg az a gond, hogy ami másnak más esetben működik, az pontosan a te életedre szabva nem feltétlenül válik be.

Ne felejtsük el a kéretlen tanácsokat sem. Sokan nem csupán kinyilatkozatnak, de egyben meg is ítélnek. Hány meg hány hozzám forduló elfoglalt nő számolt be már nekem arról, hogy azért lépett ki Facebook csoportokból, mert egy őszinte, nehézségeket felvállaló posztjára troll, megmondós reakciókat kapott! Ez végképp a tanácsért forduló nők önbizalmát szegi és csak megerősíti őket abban, hogy velük van a baj, szerencsétlenek, ügyetlenek és nem tudnak megfelelni szerepeikben  

Ha szeretnél egy olyan valóban támogató közösséghez tartozni, ahol nincsenek tuti tippek, megmondó emberek, akkor csatlakozz  a Női Egyensúly Klubhoz, és indulj el a teljes életet élő elfoglalt nők útján, akik minden életszerepüket tekintve támogatást kapnak, hogy fejlődni tudjanak. Céljuj, hogy megtalálják az egyensúlyt a zsúfolt mindennapjaikban is. Tagfelvételt csak negyedévente tartunk.