Vigyázat, Bajkeverő! Avagy mire számíts egy kétévestől…

Vigyázat, Bajkeverő! Avagy mire számíts egy kétévestől…

Hogy is van a mondóka? Kormos volt a kemence, belebújt a kis Bence…? Na igen, mondják, hogy nomen est omen, s ez esetünkben így is van! Dönci imádnivaló pofa, ugyanakkor kiváló prototípusa a “Mr. Főzsivány” elnevezésű gyerekeknek. Néha irigylem azokat az anyukákat, akik ha leteszik a homokozóba a csemetéjüket, a gyerkőc még fél óra múltán is békésen lapátolja a homokot a vödörbe. Ezzel szemben én állandóan Döncit hajtom, mert Ő mindenhova felmászik, mindent kipróbál, fejjel előre csúszik a csúszdán, fut a lengő hinta felé… no félelemérzet!

Szóval ha úgy látod, hogy a Te lurkód is a temperamentumosabb fajtából való (de finoman fogalmaztam, magyarul: egy igazi rosszcsont 😀 ), akkor most elmondom, hogy kb. mire számíts Tőle, mihelyst képes lesz az önálló helyváltoztatásra! (Csak megjegyzem, hogy Döncike is édesdeden elnézelődött a babakocsiban az első hónapokban, de mióta tud járni, szerintem azóta meg sem állt!   🙄 )

bajkeverő2Mint mondtam, mindenhova bemászik és felmászik. Kedvenc helyek: kanapé párnáiból épített rejtekhely (szakszóval: “bunki”), gyerekágy eltolása után felszabaduló hely a fal mellett, fiókok kihúzása után a játéktároló váza, anya ruhásszekrénye (ücsörög az összehajtogatott nadrágkupac tetején… ez milyen érdekes lehet!), függönyök mögött (amibe beletekeredik és előbb vagy utóbb szétszakítja, most cseréltünk függönyt fővesztés terhe mellett!).

bajkeverő3Mindent leránt. Mert ugye a függő tárolót vízszintesen kell elhelyezni, s ehhez le kell rántani a helyéről ….  Még jó, hogy nem zuhant az egész a fejére! De ha már így alakult, remek alkalom kínálkozott egy gyors PPP-re (bejegyzés hamarosan!), fő a hurrá-optimizmus.  😀

bajkeverő4Szeret rajzolni. A falra. Becsületére legyen mondva, nem viszi túlzásba a műalkotásokat, nem dolgozza ki tökéletesen a részleteket, de azért nálam elindul az agyvíz felfelé, amikor újabb és újabb falfelületen veszem észre, hogy ott hagyta a névjegyét!  😈 Váááááá!

bajkeverő5Hmm, na igen. Tud az asztalnál is enni és értem én, hogy véletlenül történik a dolog, de valahogy a tányér, a pohár, az étel vagy ezek kombinációja rendszeresen a földön landol. Igen, ez a kor ezzel jár. Egyszer csak megtanul majd “kulturáltan étkezni”…

Ugye???

bajkeverő6A végére hagytam az aktuális kedvencemet. Miután előszedte a jól elrejtett tintapárnát (mindent megtalál, amit eldugok előle!!!), elkezdte rendeltetésszerűen használni, mert ugyebár azt tudta, mire való. Sajnos a rendeltetésszerű használat mindössze a nyomdázás tényére igaz. Tette ugyanis mindezt fehér zokniban, a lenyomatot pedig a fehér járólapra helyezte el… Köszi, Dönci!  😯

Na ezek azok a helyzetek, amikor próbálok 10-ig elszámolni (még nem jutok el odáig), mélyeket sóhajtani (ezt is gyakorolnom kell még kicsit), vagy csak azt mondogatni magamnak, hogy “ááá, csak gyerek!” (okés, ennél a pontnál jut eszembe a homokozóban pepecselő tünemény…).

De!

Ezek azok  helyzetek, amiket fél óra múlva már könnyed, “Döncike megint alkotott”-sóhajtással mesélek el a férjemnek/anyukámnak/barátnőmnek. És végül jót nevetünk rajta.

S ha már kemence és Kis Bence, akkor ugye ismered azt a mondást is, hogy ha valamin tudsz nevetni már egy óra múlva, akkor miért ne nevethetnél rajta akár azonnal?!

Konklúzó: akkor ezt a mondást is beveszem a repertoárba a legközelebbi Dönci tornádó esetére!

Ha van kedved, oszd meg velem, hogy a Te gyerkőcöd milyen “humoros és váratlan” fordulatokkal tarkítja szürke hétköznapjaidat!  😀

Ui: IMÁDLAK, DÖNCI!  😆  😆  😆

Mentés

Domokos Kata

Domokos Kata

Anyatöltő life és business coach, aki már több ezer édesanyának segített egyensúlyt teremteni az életében, hogy teljes életet élhessenek anyaként is.

Write a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: