Anya kimenőn járt és megosztja most a gondolatait. 🙂 Kb. fél percenként néztem az órámat mikor ér már haza a férjem, hogy léphessek. Mert kell az az anyaidő! Szó szerint cipőben, kabátban, teljes menetfelszerelésben álltam már a bejáratnál, s ahogy a párom belépett, dobtam egy gyors „na hello”-t és kiperdültem az ajtón.
Mert ha az ember lánya elhatározza, hogy márpedig heti három óra kimenő ( jaja, a heti 168 órából HÁROM egész óra) anyunak igenis bele kell férjen egy gyerekzsivajos család életébe, akkor abból a három órából nem ér fél percet sem elvesztegetni.
ANYA KIMENŐN – 3 ÓRA SZABADSÁG ÉS KINYÍLIK A VILÁG!
ANYA KIMENŐRE MEGY!
Azért ez egy Calici-vírusos, három beteg gyereket ápolós hét után szerintem valahol érthető. Pláne, hogy utolsónak még én is elkaptam a fosós-hányósat. S persze pont akkor jött ki, mikor a már egészséges nagyoknak nevelés nélküli napok voltak az oviban, így otthon hédereltek két teljes napot bónuszként. Murphy. Szóval végjátékként még lenyomtam egy napot én is a vírussal (vagy ő nyomott le engem inkább), de megerősödvén azonnal mehetnékem támadt kicsit kikapcsolni, feltöltődni. Igen, én is szoktam ilyet érezni! És ezért tartom fontosnak az anyaidőt….
Mivel a „Jégvarázs” után pont aznap köszöntött be a korai tavasz – csak ez nekem a lakásba zárva nem tűnt fel – hamar rájöttem, felesleges volt úgy aláöltöznöm a kabátnak. De kicsire nem adunk, fő a SZABADSÁG! Tepertem a buszhoz, mert a hegyen nem jár ám ötpercenként, mint a négyes-hatos lent a városban.
Szeretek zenét hallgatni, vagy a telefonomba jegyzeteket pötyögni (bloghoz, coachinghoz), mikor közösségi közlekedem, de ezúttal csak bámultam ki a fejemből. És az dübörgött a gondolataimban, hogy „kapcsolj ki gyorsan, töltődj fel gyorsan, csak két órád van, lazulj már le, lazuuuuulj!” Totál para… na így nem lehet.
ANYATÖLTÉS
Hogy mi is volt a program?
Töltődés nr. 1. Séta napsütésben, mély levegő….. a többsávos út mellett a városban, a forgalomban. Na mindegy… azért legalább a szabadban vagyok.
Töltődés nr. 2. Tündérkeresztanya Juci társasága
Töltődés nr. 3. Kávé és Marlenka a konyhában
Töltődés nr. 4. Tea és csokis keksz a nappaliban
(Lelkiismeret-furdalás nr. 1. „Most szedem vissza a Calicival ledobott egy kilómat… ” De már két napja nem ettem rendesen, ezt most muszáj.. és amúgy is a lelkemnek kell…)
Töltődés 5. Felnőtt párbeszéd (aki kisgyerekkel van otthon 0-24-ben, az tudja, ez mekkora érték)!
Ha „kimenőm van” az az én anyaidőm , így én olyankor nem szeretek a gyerekekről beszélni, de mivel Juci Máténk Tündérkeresztanyja, ezért nyilván téma. S ahogy Ő áradozni tud a fiaimról, néha azt hiszem, csak én látom rosszcsontoknak őket. Hisz kívülről milyen kedvesek, aranyosak, jólelkűek (hoppá, az ovis fogadóórán is ezt mondták róluk, szóval valószínűleg csak nekem szól a műsor otthon…) .
Azt hiszem abban egyetértünk, hogy amikor egy kisgyerekes anya kiszabadul otthonról, akkor kicsit azért irigyli a gyerektelen létet, illetve azt, ami azzal jár.
„Jé, nálatok ilyen rend van.” És ez konstans! Nincsenek gyerekjátékok a nappaliban (amiket nyilván nem én dobálok szét…)
„Hűűű, milyen jó meleg kávét inni, nyugiban.” Nem kell félpercenként felpattannom az asztaltól.
És mi újság a munkahelyen? Mi újság az ismerősökkel? „Atyaég de távolinak tűnik minden”.
De jó lehet itt elnyúlni este a kanapén és összebújva filmet nézni….jaj, dehogy hisz Ti moziba is el tudtok menni. „Mikor is volt utoljára???”
Aztán pittyeg a telefon. Képüzenet érkezett. A fiúk a Kopaszi gáton vannak. Cukik ott a Duna-parton. A kis babakocsis 11 hónapos is hogy élvezi, ahogy a nagyokkal bandázhat. Megdobban a szívem, ez az én „kiccsaládom”.
HAZAFELÉ
Hazafelé beugrottam kenyérért. Vettem nekik kalácsot is reggelire. Na meg egy-egy szelet csokit vacsi utánra.
Siettem haza, hogy odaérjek az esti rituáléra és a páromnak ne egyedül kelljen fürdetni-vacsoráztatni három gyereket.
Hallottam az ovációt és lelkes köszönéseket a fürdőből, amint beléptem. „Anyaaaa, anya hazajött!”
Csak három órára mentem el….
És igen, hazatértem.
Oda, ahol belépve az ajtón esélyes, hogy rálépek egy búgócsigára, ahol ott áll még a konyhapulton a kihűlt kávém, ahol nem valószínű, hogy esténként egyhamar elejétől végéig meg tudunk nézni egy-egy netről leszedett filmet.
De ez az a hely. ahol engem a legőszintébb gyermeki örömmel várnak… „Anya hazajött!”
Ezt ugyan ki cserélné el, anyaidő ide vagy oda!!
Neked, kedves gyerekzsivajos anyatársam milyen érzés eltávolodni otthonról? És milyen, mikor újra visszatérsz a gyerekzsivajba?
A stresszmentes napokért ajánlom figyelmedben ingyenesen letölthető 15 lépés a lelki egyensúlyért című letölthető anyagomat!